Magnézium-oxid sportolóknak? Vagy inkább időzített gyomorbomba?

Magnézium-oxid sportolóknak? Komolyan? Vagy inkább egy időzített gyomorbomba, amit saját kezűleg teszel a frissítési stratégiádba? És ilyenkor jogos a kérdés: de miért?

Miért használják még mindig olyan sokan azt a magnéziumformát, amelyről régóta tudjuk, hogy gyengén hasznosul, és sokaknál kifejezetten emésztési panaszokat okozhat?

Futás közben így is elég kihívás kordában tartani a pulzust, a tempót, a folyadékbevitelt. Elég egy meleg nap, egy erős tempó, egy rosszul időzített frissítés – és máris borul minden. Az utolsó dolog, amire szükséged van, az egy hirtelen gyomorprobléma a 17. kilométernél vagy egy bringás emelkedő közepén.

Mégis, rengeteg sportolóknak szánt magnézium- vagy sótabletta alapja a magnézium-oxid.

A nagy szám jól mutat. A sejtek viszont nem a címkét olvassák.

A magnézium-oxid egyik „előnye”, hogy magas az elemi magnézium-tartalma. A dobozon jól mutat a milligramm szám. Marketing szempontból ez kényelmes. A vásárló ránéz, és azt látja: sok magnézium.

Csakhogy a szervezet nem a milligrammot számolja, hanem a hasznosulást.

A magnézium-oxid biológiai hasznosulása alacsony. A bevitt mennyiség jelentős része egyszerűen nem jut be oda, ahol szükség lenne rá: az ideg-izom kapcsolatokhoz, az izomösszehúzódás szabályozásához, a mitokondriumok energiatermeléséhez.

Hova kerül akkor? A bélrendszerbe.

Ott pedig ozmotikus hatást fejt ki: vizet vonz a bélbe. Ezért alkalmazzák egyes helyeken enyhe hashajtóként is. Sportolóknál ez nem mellékes apróság, hanem komoly kockázat.

Verseny közben ez nem kellemetlenség. Ez teljesítményrombolás.

Képzeld el: meleg van, izzadsz, magas a pulzusod, koncentrálsz a tempóra. Már így is jelentős folyadék- és elektrolitvesztés zajlik. Ha ehhez még hozzájön egy emésztési probléma vagy hasmenés, az tovább növeli a dehidratációt és az ásványianyag-vesztést.

Ez már nem csak komfort kérdés. Ez teljesítménycsökkenés. Koncentrációvesztés. Izomgyengeség. Akár versenyfeladás.

És mindez egy olyan alapanyag miatt, amelyből a sejtek alig profitálnak.

Akkor mégis miért használják?

A válasz nem túl romantikus: költség.

A magnézium-oxid olcsó, stabil, könnyen tablettázható, jól tárolható. Gyártói oldalról kényelmes megoldás. A címkén szépen mutat a magas mg szám. A vásárló pedig gyakran nem tudja, hogy a forma legalább olyan fontos, mint a mennyiség.

Csakhogy a sporttáplálkozás nem a gyártási költségről szól. A sporttáplálkozás a sejtek működéséről szól.

A kérdés nem az, mennyi magnézium van a dobozban.
Hanem az, hogy mennyi jut el oda, ahol valóban szükség van rá.

A minőség számít – különösen terhelés alatt

Sportolóknak általában a szerves kötésű formák – például a citrát, malát, biszglicinát vagy taurát – kedvezőbb felszívódással és jobb tolerálhatósággal rendelkeznek.

Amikor nagy terhelés alatt vagy, melegben edzel, erősen izzadsz, a gyomor-bél rendszered eleve érzékenyebb. Ilyenkor egy rosszul megválasztott magnéziumforma sokkal könnyebben okoz problémát.

És verseny közben nincs „szünet” gomb.

Egyetlen szó a címkén – és teljesen más hatás

Sokszor csak egy szó a különbség: oxide vagy citrate, bisglycinate, malate.

Apróságnak tűnik. De a tested számára nem az.

Ha már beleteszed a munkát az edzésekbe, a regenerációba, a tudatos frissítésbe, akkor miért engednéd meg, hogy egy olcsó alapanyag kockáztassa az egészet? Miért választanál olyan formát, amely inkább a gyártási költséget optimalizálja, mint a sejtszintű hasznosulást?

A tested nem költséghatékonyság alapján működik.
A tested minőség alapján működik.

Legközelebb, amikor sótablettát vagy magnéziumot teszel a kosaradba, tedd fel magadnak a kérdést: valóban azt a formát választom, amely támogatja a teljesítményemet – vagy csak azt, amelyik olcsóbb és hangzatosabb számot ír a címkére?