Már tavaly nagyon szerettem volna ezen a versenyen elindulni,de akkor a hosszan elhúzódó IT szalag sérülés miatt le kellett mondanom róla, helyette maradt a biztatás és a pontőrködés szépsége.

Idén első dolgom volt a versenynaptáramba beiktatni ezt a versenyt. Egy része kb. 20km a kedvenc edzőhelyszínemen megy végig Klastrompuszta-Kétágú hegy-Sasfészek menedékház-Pilisnyereg-Fekete kő-Pilis tető.

Gondoltam ez a verseny jó kis alapozás felmérő lesz az első félév fő versenye UTH Szentlászló trail elött.

Január közepén sikerült lebetegednem. Azt hittem egy sima pár napos megfázás lesz, de ehelyett 4 hetes csúnya köhöggéssel és mellkasfájdalommal járó szenvedés lett belőle. Két hét teljes futásmentesség és pár haszontalan kísérlet volt benne.

Az eddig felépített dolgokat sikeresen lerombolta...

3 hetem maradt tisztességesen felkészülni a versenyre,ami döcögősen indult,de végül egész jól sikerült köszönhetően Fatima Szucs álltal felépített edzéstervnek. A verseny előtti héten repkedtek a minuszok,ami alapesetben nem szokott nekem gondot jelenteni,de most a torkom sem volt 100%-os, így 3 napra futópadra költöztem. Ezt meg a bal achilleszem nem díjazta,hogy a séta is nehézséget okozott... Szerencsére Gabriella Gula kinesio tape terapeuta gyorsan a segítségemre sietett és már nem először húzott ki a bajból a szaktudásával. 3 nap pihi után hétfő már folytattam is az edzéseket.

A verseny elötti napon beszereztem a frissítésem a Hammer Nutritiontól, átnéztem az útvonalat és igyekeztem jól betervezni a frissítést.

Este megkaptam Fatitól az instrukciókat a versenyre, így már csak pihenni kellett a verseny elött.

Reggel szinte elsőként érkeztem az akkor még ébredező versenyközpontba. Szeretek időben ott lenni egy versenyen, magamba szívni a verseny hangulatát, beszélgetni az ismerős versenytársakkal. Most sem volt másképp Péter Gyurkó és Anikó Táborosi beszélgettünk az elmúlt hetek versenyiről és a ránk váró útvonalról.

A rajthoz is együtt álltunk be, nem szoktam elől helyezkedni, azt meghagyom a andldquo;nagyoknakandrdquo;,de most jó érzéssel töltött el az első sor....

Az indulás után próbáltam kényelmes,de lendületes tempót felvenni és valahogy leküzdeni a szokásos versenydrukkom miatt felszökő pulzusomat. A várost elhagyva rögtön egy jó kis emelkedőn a Nagy-Kopasz tetején levő andldquo;Jengaandrdquo; (Dévény Antal) kilátót vettük célba. Már itt tudatosult bennem,hogy a verseny feléig kapott 166-os max pulzussal lesz még nézeteltérésem. Jó ideje pulzuskontrollal edzek és versenyzek,de még mindig nehéz néha elfogadni,hogy amikor elérem az adott maxot akkor séta van, pedig a többiek futnak körülöttem. Közben tudom,hogy ez késöbb kifizetődik és amit ilyenkor andldquo;vesztekandrdquo; az később nyerésre fordítom át.

A Jenga utáni ereszkedésen csévi ellenőrzőpontig vissza is hoztam magam a mezőny elejébe.

Itt hárman kezdtük meg a következő nagy mászást a P3-on a Csévi barlang felé Nóraval (aki végül a női 1. helyezett lett) és ha jól emlékszem Ákossal.

Ez triónk jó sokáig kitartott, egymást váltva vezettük a sort, néha jókat beszélgetve. Se elöttünk se mögöttünk nem volt senki látóhatáron belül. A P- megmászva jött az első nagyobb sártenger, bokáig merülős híg sárban kezdtük meg utunkat a z+ a Kémény szikla felé. Gyors csekkolás után lecsúsztunk a S- Klastrompusztára, ahol egy kicsit lemaradtam tőlük,mert terv szerint itt kellett újratölteni a kulcsaim a HEED italommal. Örültem neki,hogy szépen tartom a folyadék tervemet is. A Kétágú hegyig sikeresen utolértem őket, így ismét trióba kezdtük meg a mászást. Bár sokat edzem erre itt inkább lejönni szeretek és nem felmenni... :) Felérve csapattársam Elvira várt az ellenőrző ponton, azzal fogadott,hogy 9. vagyok és elöttem 2 lány van még. Ez feldobott egy kicsit. A Sasfészek menedékházig megelőztük az addig első helyen futó lányt, majd elkezdtük az eredszkedést a szentléleki frissítőpontig. Nem volt veszélytelen, mert egy nagyon keskeny és meredek út vitt le. Egyszer meg is csúsztam, szerencsémre 1méter után megtudtam kapaszkodni, így nem lett baj belőle. A frissítőponton igyekeztem jól feltölteni a kulacsaimat és magamat is,mert egy elég hosszú majd 10km emelkedős szakasz várt ránk.

Betoltam a kávés koffeines Hammer Gel-t,mivel innentől nem volt pulzus max, mehettem érzésből. Vagy a gél vagy a szabad andldquo;kézandrdquo; lendületet adott, mert kezdtem leszakítani a többieket,ráadásul az egyik kedvenc útvonalam jött a Pilis-tetőig..... Csak most nem a kedves arcát mutatta. A Fekete-kő ellenőrző ponton úgy fogadtak,hogy az élmezőnyben vagyok és pár percre van az elöttem lévő... Ho-hó akkor indulás... a lelkesedésem viszont hamar letörte a bokáig érő hókása.... Igyekeztem rájönni,hogyan lehetne a leghatékonyabban haladni benne,de nem volt jó megoldás. Futni talán könnyebb volt, nem csúszkáltam annyit, így maradt a futás. Meg is hozta az eredményét, 3km után utolértem az elöttem levő srácot, bottal ment, de látszott,hogy ő is szenved rendesen ebben a hóban. A Boldog Özséb kilátohoz ki kellett térni dugókázni egyet. Itt jött velem szemben Jean, ő már csekkolt így pár perc előnye volt velem szemben. A dugókával Peti várt és közölte,hogy az ötödik vagyok, gyors csekkolás majd irány Jean után. Kb. 8km lefelémenet következett, gondoltam itt majd belehúzok, úgyis szeretek lefelé száguldozni. Sajnos az előző szakasz többet kivett belőlem mint gondoltam...., nagyon szenvedtem lefele, a comjaim ellenkeztek a gyors tempó ellen. 38km-nél jött egy nagyobb holtpont, séta-futás kombóval igyekeztem átlendülni ezen. Egy idő után feltűnt mögöttem a srác akit még fent hagytam le, nem volt mit tenni menni kellett. Az utolsó frissítőpontot úgy vártam mint a messiást, kóla kellett de nagyon. Szerencsémre volt a ponton kóla, ami rendbe tett egy kicsit. A srác persze beért végül,így együtt vágtunk neki az utolsó 7kilinek. A Piros85-ről ismertem ezt a szakaszt,tudtam, hogy vár ránk még egy nagy mászás. Beálltam a srác mögé és igyekeztem csak annyit kiadni, hogy tartani tudjam. A felfelé mászásnál nagyokat sóhajtott már ő is, így tudtam ő sincs sokkal jobb állapotban mint én... Az utolsó dugókázás után már csak 3km volt hátra, így úgy döntöttem megindulok lesz ami lesz... Egy ideig nem is mertem hátranézni,de aztán már csak a saját trappolásom hallottam.... Sikerült a tervem, letudtam szakítani magamról.... megnyugodni nem tudtam, így nem engedtem vissza a tempót. Óriási zihálások közepette vártam,hogy beforduljak a célkapuhoz, bent voltam. Lajos megszabadított a dugókámtól én meg már vágódtam is hanyatt az első helyen ahol tudtam.

Nem maradt benne semmi, a fáradtság mellett az elégedettség érzése járt át. Megcsináltam! Éreztem,hogy jól sikerülhet ez a verseny,de hogy ennyire azt nem is sejtettem. Végül a 3. helyezett srácot kizárták egy ellenőrzőpont kihagyása miatt, így a 4. helyre ugrottam előre. 2 percre volt a dobogó, itt egy kicsit megcsapott a csalódottság,hogy 2 perc... gyorsan el is hesegettem,hisz tudtam ebben nem volt több megtettem amit tudtam....

Van 2 hónapon a Szentlászló trail-ig... Sokat kell még dolgozni,hogy azt is hasonlóan magamhoz mértem jó eredménnyel zárjam...