Szelengének hívnak Budapesten élek, 34 éves vagyok és sportrehabilitációval, gerincedzéssel foglalkozom. Testnevelő edzőként végeztem Pécsen, és jelenleg a TF-n fejezem be a mesterszakot Rekreácioból.

A sport kezdetben nekem csak a futásról és néha egy kis súlyzóról szólt. Őszinte szívből szerettem, űztem, hajtottam, dédelgettem és néha utáltam egyszerre. De ez volt az életem. Futó voltam.

Közel 10 éves futó múlt állt már mögöttem, mikor egy tavalyi maratoni felkészülés (2023) közben egy sérüléssel sajnos sikerült teljesen ezt a futós karrierem romba dönteni. Ezt a hullámzó románcot, vagyis inkább utána lévő a hiányát a testem és a lelkem nagyon megsínylette. Igazi delíriumos téboly volt. Hónapok kellettek a "gyászomhoz" hogy feldolgozhassam. Ami akkor pokol volt, mára már megszépült és hálás vagyok érte.

Hálás vagyok mert (futás) nélküle megtaláltam minden más mozgást, minden olyan sportra jutott időm amire addig sosem. Olyan sikerekkel gyarapodtam 2024-ben mint pl: Átúsztam 2 óra alatt a Balatont, lesétáltam a Gerecse 50-t 8 óra alatt, és letekertem egy 200km bringa kört Kecskeméten (úgy hogy a halál félelemmel küzdöttem a biciklin úgy rettegtem- emiatt s a végre először tapasztaltam meg milyen a legutolsónak bekullogni a célba pont szintidőn belül egy perccel 😀 ).

És amikor már fél gyógyult voltam egy olimpiai triatlont is magaménak tudhattam, egy szép idő eredménnyel. Jobb szakember lettem, jobban beleláttam ennek a sérülésnek köszönhetően mindenki lelkébe és testébe. Többet tanultam a sérülésem életszakaszairól mint valaha bármilyen továbbképzésen, így segítve mások rehabilitációját.

S, mára már nem csak egy futó vagyok. Mostanra lett igazán csak életem a sport, mindegy micsoda, csupán az igazi őszinte mozgás öröme az ami motivál és ami motivációt szeretek én is átadni és megtanítani a vendégeimet. A mozgás mindenkié. Minden élményt, sikert magunk szerezzük meg, megtanuljuk szeretni az utat közben s a végén élvezni a célt, és sikert mint jutalmat.

A Hammerrel már egyébként 3-4 éve találkoztam először sótabletta formájában. Egy mondattal úgy írnám le az élményt és az érzést mint amikor gyerekkorunkban először találkozunk energiaitallal (csak ennek nincs lefelé menő negatív ága). Egy félmaratoni verseny alkalmával már teljesen elfogytam a végére, mikor eszembe jutott hogy valahonnan valakitől kaptam Hammer sótabit. A csúcshatás c. film tökéletesen reprezentálja mit éreztem a bevételt követő 20 percben. A piciny futós karrierem alatt több mint 150 versenyen vettem részt amiből kb. 20 alkalommal a dobogón végeztem. Ettől a ponttól kezdve nem volt többé kérdés mivel frissítsek, és milyen étrendkiegészítőt ajánljak a vendégeimnek. Nekem az a célom, hogy igazán jó minőségű hatásos étrendkiegészítőket szedjenek, és nem csak a sportolók, hanem mindenki, az átlagemberek is. Nekik a mi világunk idegen. Számukra a "szereket" amiket beveszünk - s nem a gyógyszertárból van- szinte doppingnak számít. Pedig pont hogy nem, és pont hogy jobbak mint a gyógyszertári készítmények. A Hammer nagykövetséggel nekem ez a célom, eljuttatni az átlag sportolókhoz, vagy nem sportolókhoz is, segíteni nekik hogy a mindennapokban is tudják használni.

A futással a viszonyom azóta sem lett rendezett, magamon kívűl jó szakember hiányában nem tudom kezelni 100% a problémámat, emiatt lehet el kell fogadnom a tényeket, hogy már csak a rövid távok maradnak nekem.

Viszont a mozgás örök, a sport iránti szenvedélyem csillapíthatatlan, étrendkiegészítőre mindenkinek és bárhol szüksége lehet, bármilyen körülmény között, s én ezáltal szeretném ezt ebben a csapatban kiteljesíteni. A testünk csodákra képes önmaga által,de ha még megfelelő támogatást is kap kívülről akkor aztán megállíthatatlan lesz kérjünk tőle bármit.