Steve Born írása

Elöljáróban elmondom, hogy az egészséges élelmiszerek/sport-kiegészítők és üzemanyagok területén eltöltött közel 40 évem alatt, beleértve azt is, hogy a Hammer Nutritionnél majdnem 24 éve dolgozom, őszintén szólva nem hiszem, hogy létezik olyan sporttáplálkozással foglalkozó cég, amely közel ennyi időt töltene azzal, ennyi energia befektetéssel, mint a Hammer Nutrition. Az általános egészség megőrzését hirdeti, miközben termékeiket népszerűsíti.

A Hammer Nutrition egyik régi barátja egyszer ezt írta: "Egy állóképességi sportoló először is egy egészséges ember, másodszor egy sportoló, és harmadszorra állóképességi sportoló." Úgy gondolom, hogy ez megmutatja, hogy miért fektetünk olyan nagy hangsúlyt az általános egészségre. Ezért láttál egyre több cikket az egészséges táplálkozási gyakorlatokról, és arról, hogy mit kell kerülni (pl. mesterséges összetevők, túlzott nátrium, feldolgozott magolajok) stb.

Egészségesnek kell lenned ahhoz, hogy keményen tudj edzeni, és sikeres legyél a versenyeken.

A Hammer Nutrition 36+ éves fennállása alatt sokat beszéltünk a cukor egészségre és sportteljesítményre gyakorolt ​​káros hatásairól. Manapság azonban, mivel úgy tűnik, újjáéled az a furcsa és szinte általánosan kudarcot vallott gyakorlat, hogy megpróbálunk minél több szénhidrátot fogyasztani, itt az ideje, hogy megbeszéljük, mit gondolunk a legrosszabb dolognak, amit a szervezetedbe tudsz juttatni az egészség és a sportteljesítmény szempontjából – ez szerintünk a fruktóz.

Ha a fruktózról és az emberi egészségre gyakorolt ​​káros hatásairól szóló rendkívül bőséges kutatásnak csak a töredékét is megnézzük, nem lehet kétséges, hogy ezt az anyagot mindenáron kerülni kell. Egyetlen kutatási cikk eleje egészen világosan leírja,

"Az édesítőszerek, például a magas fruktóztartalmú kukoricaszirup (HFCS) és a szacharóz által az átlagos étrendben megnövekedett fruktózfogyasztás kedvezőtlen társadalmi következményekkel járt, és jelentős gazdasági és egészségügyi terheket rótt egészségügyi rendszerünkre. A fruktóz krónikus fogyasztása hozzájárult a számos egészségügyi következmény kialakulásához, mint például inzulinrezisztencia, elhízás, májbetegségek és cukorbetegség [1]."

A fruktózbevitelhez kapcsolódó másik negatív egészségügyi probléma a húgysav (UA) termelődése, amelynek megnövekedett mennyisége köszvényhez vezet, ahogy Dr. Bayne French megfelelően ki is jelenti, hogy ez egy "igazán fájdalmas állapot". Az emelkedett húgysavszint azonban nem csak a köszvényhez kapcsolódik. Az Uric Acid and its Metabolic Effects című cikkében Dr. French azt írja, hogy az emelkedett UA az „inzulinrezisztencia kialakulásához, emelkedett vércukorszinthez, 2-es típusú cukorbetegséghez, megemelkedett vérnyomáshoz, torz koleszterinszinthez, szisztémás gyulladáshoz és súlygyarapodáshoz vezet. Közvetlenül közrejátszik a halálozás nagy százalékában, különösen a szív- és érrendszeri betegségek miatt."

Dr. French szerint a lényeg az, hogy "önmagában az emelkedett húgysav betegségeket okoz".

Míg a húgysavat alkoholból és purinokból állítják elő, nem túlzottan nehéz azt sugallni, hogy az elsődleges "forrásanyag" a fruktóz. Ennek egyik oka az, hogy a fruktózbevitel évtizedek óta növekszik.

Egy kutatás kimutatta, hogy az egy főre jutó fruktózbevitel körülbelül 32%-kal nőtt az 1970-es évektől a 2000-es évek elejéig. [2]. Tekintettel a fruktóz egyre gyakoribbá válására, valamint az előre jelzett táplálkozási szokásokra (azaz a magasabb fruktózfogyasztásra), magától értetődő, hogy a fruktózbevitel 32% fölé emelkedett az elmúlt 15-20 évben.

A másik ok, amiért a fruktóz valószínűleg a húgysavtermelés túlnyomó többségében vezető lett, egy másik tanulmányból származik, amelyben 21 483, 2 és 71 év közötti ember fruktózfogyasztását elemezték.

Az eredmények azt mutatják, hogy az átlagos fruktózfogyasztást elképesztő 54,7 g/napra becsülték (38,4 g/nap – 72,8 g/nap tartomány), ami a teljes kalóriabevitel 10,2%-ának felel meg. A fogyasztás a serdülők (12–18 éves) körében volt a legmagasabb, 72,8 g/nap (az összes kalória 12,1%-a). A serdülők negyede a kalória legalább 15%-át fruktózból fogyasztotta [3]. Tekintettel arra, hogy a vizsgálati alanyok közül sokan fiatalabbak voltak, és valószínűleg nem ittak sok alkoholt, és lehet, hogy egyáltalán nem fogyasztottak purinban gazdag ételeket, nyilvánvalónak tűnik, hogy a húgysavtermelés valószínű jelöltje a fruktóz.

Egy létfontosságú dolog, amit meg kell jegyezni, amit Dr. French cikkében nagyon világosan kifejtett, az az, hogy a megnövekedett húgysavszint és a köszvény összefügg a cukorral édesített italokkal, de nem a teljes gyümölcsfogyasztással. Kutatások kimutatták, hogy ez igaz például a szívkoszorúér-betegségre (CHD). A The American Journal of Clinical Nutrition [4] című folyóiratban megjelent tanulmány arra a következtetésre jutott: „A TGE (glükóz monoszacharidok, diszacharidok és keményítő), a teljes cukor, a hozzáadott cukor és a hozzáadott cukorból és gyümölcsléből származó fruktóz bevitele magasabb CHD kockázattal jár, de A TFE (fruktóz-monoszacharidok és szacharóz) és a gyümölcsökből és zöldségekből származó fruktóz nem."

Dr. Kristine K. Dennis vezető kutató így foglalta össze: „A CHD megelőzése érdekében ösztönözni kell azokat a diétákat, amelyek a teljes gyümölcsökre és zöldségekre helyezik a hangsúlyt, miközben korlátozzák a hozzáadott cukrokat és a finomított keményítőket. Kutatásunk összhangban van más bizonyítékokkal, amelyek szerint az egész gyümölcsnek védő szerepe van, függetlenül a fruktóztartalomtól. Ugyanakkor összhangban van más bizonyítékokkal is, amelyek arra utalnak, hogy a szénhidrát minősége fontos a szív- és érrendszeri betegségek kockázata szempontjából."

A fruktóz mint az üzemanyagok energiája? De miért???

Minden, amit eddig leírtak, „csepp a tengerben” azokkal az információkkal és kutatásokkal kapcsolatban, amelyek a gyümölcsökön és zöldségeken kívüli forrásokból származó fruktózbevitellel kapcsolatos negatív egészségügyi problémákat mutatják be. A lényeg az, hogy mindannyian tudjuk, vagy tudnunk kell, hogy a fruktóz egyszerűen káros az egészségre. Akkor miért használják a cégek még mindig ezt az egészségtelen anyagot a sportolóknak forgalmazott üzemanyagaikban? Ha a fruktóz annyira káros az általános egészségi állapotra, hogyan javíthatja a sportteljesítményt? Úgy gondolom, hogy a fruktóz pozíciójának megőrzése egyes vállalatok energiahordozóinak szerves részeként együtt jár annak a koncepciónak az „újjászületésével”, hogy az edzés során szénhidrátokon keresztül egyre több és több kalóriát vigyünk be. Ez bizonyára több évre visszamenőleg olyan tanulmányokra vezethető vissza, amelyeket különböző szénhidrátforrások önálló vagy kombinációs felhasználásával végeztek. A nagy dolog most, akárcsak jónéhány évvel ezelőtt, az az elképzelés, hogy a különböző típusú szénhidrátok kombinálásával nagyobb mennyiségű kalóriát lehet bevinni, amely energiatermelésre rendelkezésre áll.

A „többszörös szénhidrát felülmúlása” érvelés azon alapul, hogy a glükózt (a maltodextrint is) az egyik transzporter (SGLT1), a fruktózt pedig egy másik transzporter (GLUT-5) szívja fel. A problémám ezzel az ozmolalitás (soha nem említették egyik tanulmányban sem). Ha egyszerű cukrokat és összetett szénhidrátokat kombinálunk, ahogyan más cégek üzemanyagai is teszik, a keverék koncentrációja és ozmolalitása drámaian megváltozik, olyan mértékben, hogy egyik szénhidrátforrás sem emészthető meg hatékonyan. Ha ez a helyzet, miért számítana két különböző szállítóeszköz használata?

A másik dolog, amit ezekben a vizsgálatokban senki sem figyel, az a résztvevők tempója/intenzitása. Itt csak egy példa:

G. A. Wallis, D. S. Rowlands, C. Shaw, R. L. Jentjens, A. E. Jeukendrup, A maltodextrinek és a fruktóz együttes bevitelének oxidációja edzés közben. Medicine and Science in Sports and Exercise 37 (3), 426-32 (2005. március).

Ebben a tanulmányban nyolc kerékpáros végzett három edzést, mindegyik 2,5 órán keresztül, 55%-os maximális teljesítmény mellett. A kerékpárosok csak maltodextrint (1,8 gramm/perc), maltodextrin/fruktóz italt (1,2 gramm maltodextrin + 0,6 gramm fruktóz percenként) vagy vizet fogyasztottak. Az eredmények azt mutatták, hogy a szénhidrát-oxidáció (energiakibocsátás) a maltodextrin/fruktóz kombinációnál volt a legjelentősebb, 1,5 gramm/percnél (360 kalória/óra) volt a csúcsértéke.

Megjegyzés: Ami kiemelkedő, az az edzés alacsony intenzitása: a maximális teljesítmény 55%-a a legjobb esetben is regenerációs tempó. Nem számít, ha az oxidációs arány magasabb volt a maltodextrin/fruktóz kombinációval? Ilyen alacsony intenzitású edzés esetén nem is olyan nehéz elhinni, hogy a sportolók óránként hatalmas mennyiségű, akár 432 kalóriát is fogyaszthatnak – akár csak maltodextrinből, akár maltodextrin és fruktóz kombinációjából –, és nem szenvednek gyomorpanaszoktól.

Az igazi kérdés az, hogy „Mi történne, ha az edzés intenzitása megnőne?” Dr. Carl Foster gyakorlatfiziológus szerint „A hasi panaszok és tünetek gyakorivá válnak nagy intenzitású vagy keményebb edzés során, (Brouns és mtsai, 1987) tehát a gyomorürülési sebesség megnövekszik. A bél igyekszik keményen dolgozni, hogy edzés közben feldolgozza a kalóriákat. Ha több kalóriát próbálsz bevinni – abban reménykedve, hogy helyettesítheted az elégetett mennyiséget azonos vagy közel azonos mennyiségben –, óriási terhet rósz a belekre, ami mindig kellemetlen, teljesítményt gátló, és problémákat okoz."

Következtetések

A fruktózfogyasztás és annak az emberi egészségre gyakorolt ​​káros hatásai – beleértve a túlzott húgysavtermelés súlyos problémáit is – sok tudományos kutatásokban jól dokumentáltak. Az igazi gyümölcsök és zöldségek fogyasztása mellett a fruktóz kerülendő anyag. Teljes mértékben egyetértek Dr. French józan tanácsával: "Ritka alkalmakkor, kis mennyiségben és körültekintően fogyassz csak cukrot. Ezután soha ne igyál még cukrot vagy fruktózt." Ezt meg kellene fogadni.

Akkor is érdemes elkerülni a fruktózt, amikor edzés közben üzemanyagot fogyasztasz. Míg egyes cégek a több szénhidráttal végzett vizsgálatokra támaszkodnak annak érdekében, hogy megvédjék a fruktózt az üzemanyagokban, a tény az, hogy hacsak nem tervezed, hogy a következő maratonon lazán kocogj, akkor arra számíthatsz, hogy gyomorpanaszokkal járó problémát tapasztalhatsz, amikor fruktózt használsz az elfogyasztott üzemanyagban.

Ezen túlmenően, míg egyes cégek a fruktózt „lassan égő” szénhidrátként hirdetik, alacsony glikémiás indexének (GI) köszönhetően, körülbelül 19-25, az alacsony GI miatt a fruktóz inkább a „nem égő” szénhidrátok csoportjába tartozik. Ami még fontosabb, Dr. Robert Lustig szavaival élve:

„Igen, a fruktóz glikémiás indexe alacsony, 19, és nem növeli a vércukorszintet. Ez fruktóz, az isten szerelmére. Növeli a vér fruktózszintjét, ami sokkal rosszabb. A fruktóz hétszer annyi sejtkárosodást okoz, mint a glükóz, mivel hétszer gyorsabban kötődik a sejtfehérjékhez, és százszor annyi oxigéngyököt szabadít fel (például a hidrogén-peroxidot, amely mindent elpusztít, ami csak látható)."

Figyelembe véve a fruktózhoz kapcsolódó összes negatívumot – az összes rövid szénláncú szénhidrátot („egyszerű cukrok”) – nem meglepő, hogy továbbra is meg vagyunk győződve arról, hogy a közepestől a magas intenzitású edzést és versenyzést végző sportolók számára az ideális szénhidrátforrás az összetett szénhidrátok (maltodextrin).

Ezért állítjuk össze úgy a Hammer Nutrition üzemanyagokat, ahogyan tesszük. Több mint 36 éve sportolók tízezrei élvezték a jobb edzéseket és a versenyeredményeket – kényelmetlen GI-zavar nélkül – a Hammer Nutrition üzemanyagok használatával és protokolljainkkal.

Tedd próbára üzemanyagainkat bármi mással szemben, és garantáljuk, hogy Te is elégedett leszel.

Referenciák:

[1] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/?term=PMC6549781
[2] https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0022316622065695
[3] https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/?term=PMC2525476
[4] https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0002916523661179